Mondhatnám, hogy az anyatejjel együtt szívtam magamba az autósport, ez azonban nem lenne igaz, így inkább nem teszem. Első autósportos emlékeim 2003-ra datálódnak, amikor a 10 éves énem bőszen szörfözgetve a kisfalum kábelszolgáltatójánál elérhető kb. 8 csatornából, rábukkant az éppen aktuális Formula 1-es futam közvetítésére, a képi és hanghatások (igen, akkor még képes volt erre a sport) pedig azonnal megfertőzték.
A kór kb. 2 évvel később a NASCAR rajongásért felelős agyterületet is elérte, így örök kedvencem, Tony Stewart második bajnoki címét már, ha nem is élő egyenesben, de viszonylag kevés spéttel követhettem.
Bár az F1 iránti lelkesedésem azóta némiképp alább hagyott, a NASCAR-láz azóta is töretlenül tombol a szervezetemben, és azt hiszem erre a „betegségre” már nem is nagyon fogom megtalálni a gyógyírt (na nem mintha olyan nagyon keresném).
Idő közben azért megpróbáltam csillapítani mérhetetlen közlésvágyamat is, hol billentyűzetet ragadva, hol bársonyos hangomat az Eurosport nézőinek fülébe búgva, melyből kétségtelenül utóbbi tölt el nagyobb lelkesedéssel.
A Menjetek Körbe! csapatának örökös boxzsákjaként a Stewart-Haas Racing dicsőítését, a végtelenbe és tova vezető gondolatmenetek többszörösen összetett mondatainak megformálását, és a Corey Lajoie-hívő kollégáim tévképzeteinek kordában tartását vállalom magamra adásról-adásra.
Elérhetőségek:
X – @MoDaFiCe